MÁR GYEREKKÉNT MEGÉRTETTEM
MÁR GYEREKKÉNT MEGÉRTETTEM
(Visszaemlékezés)
Istentiszteletre harangoznak a református templomban. Mindig csodálkozom, hogy hallatszik el ilyen messzire. A Kopasz-hegy lábánál lakunk. Lelkemet is ünneplőbe öltöztettem, szívemben repeső öröm, észre sem veszem, hogy egyfolytában mosolygok.
Már régen elolvadt a hó, és a lágy, tavaszi szél mindent felszárított. A simogató napsugarak hívogatására színes kis virágok bontogatják virulva szirmaikat. A friss földet ibolyaszőnyeg borítja a bokrok alatt, a madarak énekelnek, fölöttem meg játékos, kócos felhők úsznak a kék égen.
Milyen más most minden, és mennyire más vagyok én is! Pedig még csak a 14-et töltöm, és tavaly én is ugyanúgy készültem a fiúk locsolkodására, mint a korombeli lányok. Népszokás, jókedv, hímes tojás és kölni illat vette körül ezt az ünnepet.
Egy éve kicsit rosszul sikerült a várva várt nap. A nővérem egyik barátja vízi pisztollyal érkezett, és … váratlanul pont Iringó szemébe spriccelt az ügyetlenül irányított, erős vízsugár, aki fájdalmában hátra hőkölt. Egy szempillantás alatt megváltozott az addigi, feldobott hangulat. Valami bennem is lejátszódott, ami fájt a lelkemnek. De az ilyen esetek szükségesek a jellemünk, gondolkodásunk formálódásában!
Mert 13 évesen miről szólt nekem a húsvét? Vasárnap délelőtt templom, de a lényeg a napokkal korábban kezdődő készülődés, tojásfestés, sütés-főzés és a hétfői locsolás. Sütemény és tiszta, vasalt ruha illata töltötte be ilyenkor a lakást. Valamiféle tavaszi zsongás, boldog bódulat ült mindenen, ahol nem volt helye a feltámadás örömének.
A kellemetlenül végződött locsolás kételyt ébresztett bennem, ami egyre csak ágaskodott és nekem szegezte a kérdést:
„ERRŐL SZÓL A HÚSVÉTOD?!”
Fiúk, piros tojás, kölnivíz, evés-ivás, buta „tojást tojt a nyuszi” duma… Mi van a nyuszival?! Meg a pelyhes kiscsibével? Hát a fehér báránykával?
Gondolataim egymással vitatkoztak, és egyszeriben olyan kifosztottnak éreztem magam, annyira taszítónak tűnt ez az egész, világias ünnepi láz! Mire emlékezem én egyáltalán?! Vagy inkább a szokások forgatnak, pörgetnek, míg már a lényegtelen lesz a fontos… Hogy is énekeltük a templomban?
„Krisztus feltámadott, kit halál elragadott!
Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk!”
Igen, Krisztus neve összekapcsolódik ezzel a nappal, hiszen a hittanórákon is ezt tanultuk, a konfirmációban is megvallottuk. De akkor minek ez a ki tudja, honnan származó mulatozás, népi körítés, ez a gyerekbutító maszlag, ámítás? Az említett ének 2. versszaka minden kérdésemre választ ad:
„Ha Ő fel nem támad, nincs többé bűnbocsánat!”
Hát ez a KULCSSZÓ! Bűnbocsánat! Jézus meghalt a Golgotán és harmadnapon feltámadt! Az egész világért! Értem is! A tarka virágoskert, a sárga kiskacsák, a selymes szőrű nyuszik mind-mind a megújulásról, az új élet fakadásáról szólnak ezentúl! A kisbárány pedig Jézus áldozatára fog emlékeztetni!
14 éves vagyok. Korán reggel lementünk Iringóval a napsütötte, illatos kertbe, a rózsaszín lépcsőkhöz, és ott kuporogva a mogyoróbokrok alatt, imádkoztunk, mi gyerekek, és hálát adtunk a feltámadásért…
Most pedig hallom a harangszót, és boldogan megyek a templomba, hogy újra halljam a húsvéti történetet és az örömhírt!
* * *
Néhány hét híján 36 éve történt. Nagy munkát kezdett el bennem akkor az Úr! Még abban az évben átadtam az életemet Jézusnak és bemerítkeztem a baptista gyülekezetben.
Nincs annál hatalmasabb öröm, mint a kereszt és a nyitott sír üzenete! A legnagyobb csoda számomra a MEGVÁLTÁS! Annyira egyszerű, hogy még egy gyermek is megértheti!
A Jézussal való személyes kapcsolat az egész életemet megváltoztatta, és az örök élet ajándékával együtt az egyetlen helyes irányt mutatta meg céljaimban, értékrendemben!
2010. márc. 11. Guti Tünde
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Köszönöm, hogy megosztottad velünk!
Én a megtérésemig (20 éves koromig!) nem voltam tisztában azzal, hogy mi a Húsvét. Attól tartok, sokan így vannak ezzel ma is (!)
Első élményem, már amire emlékszem az, hogy átjött a szomszéd nagyfiú (én kb. 4 éves voltam), és meg akart locsolni. Anyukám büszkén nézett rám, hogy lám, már milyen nagylánya van. Én meg úgy megijedtem, hogy sírva beszaladtam a lakás legtávolabbi sarkába.
Később megszerettem a tojásfestést, de az ismeretlen, pénzért becsengető kis- és nagyfiúk, valamint a már pityókás, további borozgatásra vágyó nagyhangú férfiemberek csengetéseit szívből utáltam - a velük járó kölniszaggal együtt. Ezért roppant megörültem, amikor kiderült számomra, hogy keresztényként Húsvét nevű népi rettenetet nyugodtam utálhatom tovább, mert az igazi - egészen másról szól.
Ha volna időgépem, és választhatnék, hogy mely korba menjek vissza "körülnézni", tudjátok hová mennék?
A feltámadás napján reggel elbújnék valami bokor mögé a sír közelében. Annyira szeretném látni Jézus arcát, amikor kilép a fényre, és elindul találkozni a többiekkel. Mire gondolhatott ... Szerintem mosolygott és csillogó szemmel lépdelt: na, most jól meglepem őket! Jó lesz megint együtt!
És ha visszajövök a jelenbe, ettől lesz jókedvem: Jó lesz megint együtt!
Együtt leszünk.
Pusszantás
Budapest
(Turóczi József., 2010.03.18 23:15)
Köszönöm Tünde tv,
Nagyonjó olvasni ezeket a tiszta gondolatokat,
és jó tükrében készülni a húsvétra,hogy Ő legyen
az ünnepünk középontjában.
Köszönöm. Józsi
etookos@gmail.com
(MSE, 2010.03.23 13:14)