Visky Júlia: Három kereszt
Visky Júlia: Három kereszt
Visky Júlia: Három kereszt c. könyvét olvasom. Édesanyám hagyatékából került hozzám. Nagyszerű betekintést ad a CE szövetség részét képező Bethánia egylet missziós tevékenységébe (szüleim is ott tértek meg 
), amit dinamikus megtapasztalásai és a háború átélt borzalmai tesznek izgalmassá. Ebből idézek egy kis szakaszt, ami számomra üzenet értékű.
"Végül is az esti órákban szabadon engedtek. Persze a vonatnak már rég hűlt helye volt, és nem volt más lehetőség, mint a visszafordulás. Előbb a csoporttal mentünk, de egyre inkább lemaradtunk tőlük fáradtságunk miatt. Így helyzetünk még veszedelmesebbé vált, mert az esteli órákban nagyon veszélyes volt fiatal leányoknak az utcán tartózkodni. Urunk védelmére bíztuk magunkat, s végül is baj nélkül megérkeztünk a Dunához.
A valamikor büszke hídívek megroskadva feküdtek a víz hullámai között, mindössze egy keskeny palló vezetett át a széles medren. A deszka mellett csak egy sodrott huzalba lehetett kapaszkodni. Ennyi volt a híd. Erre az imbolygó deszkára kellett rálépnünk, s menni száz métereken át. Alattunk a Duna fekete vize hömpölygött. Senki nem volt a hídon, csak mi ketten. Testvérem, Mária, félénkebb természetű lévén, sehogy sem akart megindulni. Könyörgésre fogta a dolgot, hogy maradjunk a parton. Éreztem, hogy az ottmaradás végzetessé válhat számunkra. Megindultam, egyik kezemmel a drótkötelet fogtam, a másikkal segíteni igyekeztem. Testvérem egyre jobban sírni kezdett félelmében, és sírva kiáltott felém. Vele együtt én is sírtam, s közben biztattam őt, meg magamat is: csak felfelé szabad néznünk!
- Mária, nézz felfelé, lassan gyere utánam! Soha ne nézz lefelé, csak felfelé, érted?
Ekkor értettem meg, honnan meríthette az erőt valamilyen nehéz helyzetben az, aki a Zsidókhoz írt levélnek volt a szerzője: "félretéve minden akadályt... nézvén a hitnek fejedelmére..." (Zsid. 12:1-2.)
Hömpölygő, sötét vízáradat ez a világ, mélységei mágnesként húznak lefelé a halál és a kárhozat világába. Csak egy keskeny híd vezet át rajta, ami mindennél bizonytalanabbnak látszik, s mégis, Krisztus keresztjének keskeny pallója az egyedüli biztos menekülés azok számára, akik megkapták az őreá tekintés hitének kegyelmét...
Végül a folyó közepe tájára értünk. Márián újból erőt vett a félelem, megállt, és egyre azt hajtogatta: - Nem bírom, nem bírom!
- Dehogynem bírod! - kiáltottam rá. - Nézd, már ott van a part! Gyere! Gyere közelebb hozzám, ne szakadjunk el egymástól, s hátulról kapaszkodj belém!
Így vonszoltuk magunkat tovább, és közben szüntelenül mondanom kellett:
- Mária, ne nézz semerre, csak előre. Utánam, Mária! Nézd, mindjárt ott vagyunk a parton! ...
Szörnyű volt átélni a háború hónapjait, de a küzdelem, amit ezen a keskeny pallón éltem át, elfeledtette velem a korábbi borzalmakat. Végtelennek tűnt az út, szinte beleöregedtünk, míg a túlsó part földjét érezhettük talpunk alatt.
Ezen az úton meg kellett tanulnom néhány olyan alapvető szabályt, amelyet egyetlen keresztény élet sem nélkülözhet:
Az első az: legyünk szorosan közösségben egymással, s ne engedjük el soha egymás kezét. A másik az, hogy megállni nem szabad. Előre kell néznünk, sőt felfelé, Krisztusra...
És még valami. Soha nem felejtem el: minél közelebb a 'part', annál inkább nőnek az akadályok, és annál reménytelenebb a célba érés. Aki hátratekint, Lótnéként dermed meg, és nem lesz alkalmas az Isten országára."
Visky Júlia: Három kereszt (részlet a 103-106. oldalról)
2020. április 14. Guti Tünde
