PARIPA A FÁN
PARIPA A FÁN
Ilyen a sárkányokkal is előfordul néha. Fennakadt a fa tetején egy táltos paripa!
Szárnyai erőtlenül feszültek hasznavehetetlen, ahogy tépte, cibálta a friss, tavaszi szél. Tehetetlenül vergődött a természet játékszereként, pedig kecses volt és formás, de a népmesékből jól ismert szárnyai ellenére sem tudott megbirkózni a külső erőkkel. Még segélykiáltásra is képtelen volt.
A mesekönyvek egekben suhanó, emberi hangon beszélő hőse most meg sem szólalt, nem száguldott a felhőkben, és nem győzte le az akadályokat. Ez a ló ugyanis nem volt igazi.
Csak egy dekoratív, felfújt, méretes játék, amit kitéphetett a szél egy gyermek kezéből, esetleg önként engedte el.
Mindenesetre nem tudott segíteni magán. (A csodás erőt neki tulajdonító ősrégi mesék ellenére sem, amelyekben gazdája szinte vakon rábízhatta magát.)
Kiben, miben bízunk? Álmokban, legendákban? A magunk képességeiben vagy mások tanácsában? Misztikus jóslatokban, e világ szokásaiban, vagy a büszke ember „nemességében”?
A földi vágyak, tervek előbb-utóbb szétfoszlanak, fennakadnak a nehézségek, bajok ágas-bogas tüskéin, nyilvánvalóvá téve erőtlenségüket, leleplezve a belül üres, tehetetlen ígéreteket.
A Titanic utasai bíztak a hajó elsüllyeszthetetlenségében, a háborús katonatisztek a tábornokok terveiben, a pilóták a tökéletes műszerekben, a barátok a rendíthetetlen hűségben, napjaink egyszerű embere pedig a jobb jövőben reménykedik.
Az elszállt lovacska mosolyogtató látvány volt a magas, kopár ágon, de a tanulság elengedhetetlen a mindennapokban!
A táltos paripa képe a mesevilágon túl olyan ősi hitvilágba kalauzol, ahol varázslók, manók, tündérek és boszorkányok tevékenykednek. Szemünk előtt éled újra a sámánkultusz, virulnak a keleti hagyományok, és fennáll a veszélye annak, hogy a nagy-nagy szellemi szabadság sötét, vallásos szabadosságba csap át.
Pál apostol figyelmeztet levelében, hogy az igazságtól el fognak hajolni az emberek, de „a mesékhez odafordulnak, mert viszket a fülük.”
Azonban nincs más valóság, mint Krisztus!
Jézus azt mondja magáról, hogy Ő az Igazság. Mivel mindkét állítás TÉNY, bizton kijelenthetjük, hogy Jézus Krisztus a kőszikla, aki bölcsességben és erőben messze felette áll mindennemű okkult erőnek. Jézus Krisztusnak adatott minden hatalom mennyen és földön!
Ő az Alfa és az Omega, és míg az összes mágikus praktika véges, addig Isten öröktől fogva VAN, örökké létező Úr! Aki Benne bízik, soha nem csalódik!
Hagyj fel a modern bálványokkal és a magad tákolta megoldásokkal! Előbb-utóbb fennakadnak, kipukkadnak, összeomlanak vagy elsüllyednek, amikor legnagyobb szükséged lenne a segítségre az élet viharos megpróbáltatásaiban!
Isten Szava bölcsesség, tanács, világosság, megtartó erő és vigasztalás.
Jézus mondja: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak!”
Holnap megnézem újra a paripát a fán. A szél más biztos messzire fújta… Úgy, mint a féligazságokat és a kívül szép, belül tartalmatlan okoskodást…
2012. márc. 12. Guti Tünde
