Guti Tünde

      Ez a karácsony másképp telt,  mint az eddig megszokottak.  Az ünnepet megelőző napokban azért imádkoztam, hogy az a békesség töltse be családunkat, otthonunkat, amit  IMMÁNUEL hozott,  aki Ésaiás szavai szerint a Békesség Fejedelme!

     Másik imatémám,  hogy tudjak bizonyságot tenni a szomszédoknak,  és legyen lehetőségem a környéken élő hajléktalanoknak ennivalót, forró teát osztani egy rövid kis olvasnivalóval és sok-sok szeretettel bélelt bizonyságtétellel.

   A házbelieknek elmondhattam az örömhírt és tudtunk beszélgetni. Az egyik hölgy különösen össze volt törve nehéz helyzete miatt, és sírva ölelt át, megköszönve a megemlékezést. Jó reménységem van a lépcsőházunkban élők felől! ADJA AZ ÚR, HOGY MEGTÉRHESSENEK!

   A hajléktalanokat viszont napokig nem láttam, valószínű, hogy befogadta őket egy ideiglenes szálló.

   Volt egy másik élmény is. Szent este előtt totálkárosra törték a Passatunkat, Béla egyedül ült benne. S olyan nyugalmat kaptam Istentől, amin még én magam is csodálkoztam! Arra gondoltam, hogy Jézus is szegény körülmények között született, király létére istállóban, ISTENKÉNT emberi alakban. Nekem se legyenek elvárásaim! Tudtam elcsendesedni és nem a sürgés-forgásra, sütés-főzésre, ajándékcsomagolásra koncentrálni. Jó volt hálát adni, hogy Béla nem sérült meg, és örömmel emlékeztem vissza, hogy az Úr mindig bizonyítja hatalmas irgalmát az életünkben!

   Dicsőség a mi drága Urunknak, aki VALÓBAN MEGTARTÓ! Balesetben, betegségben, nehézségekben mindig megmutatja jóságát, kegyelmét, és a legjobb megoldásokat készíti elő.

   MOST IS CSAK BENNE BÍZOM!

2009. dec. 27.                                                                           Guti Tünde