Guti Tünde

. Nézzünk sűrűbben a szabadság tökéletes törvényének tükrébe, és engedjünk a változtatásoknak, míg ki nem ábrázolódik bennünk a Krisztus!

Ünneplünk, de az idő hamarosan lejár. Olyan szörnyűség veszi kezdetét...

Figyelem! A cím nem lírai tartalomra utal!

Utunk végéhez közeledve, a cél előtt egyre hevesebb a küzdelem...

Minden korszakban nehéz volt keresztyénnek lenni. De most fájdalmas is. Annyi a csalódás, a teher, a piszkálódás, a báránybőrbe bújt farkas… De van vigasztalás, bátorítás is! 

„Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek” – int az apostol. Ami másfél éve tart ezen a földön, az bizony elég gonosznak látszik! 

Az érzés, mely elönt annak láttán és hallatán, mikor álhívők lejézuskázzák a királyok Királyát, és leistenkézik Izrael Szentjét, más színben tüntetik fel, lejáratva Uramat, Megváltómat, egyszerre háborgás, és mérhetetlen, féltékeny fájdalom.

„Boldog ember, aki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztva mindennap, az én ajtóim félfáit őrizve. Mert aki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot. De aki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén, minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!”

Példabeszédek 8:34-36.

A „visszaszámlálás” során is Krisztus a győzelmünk! Az Ige! A testünket ne féltsük, mert a lelkünk halhatatlan! Identitásunk pedig nem e földről származik! 

Legyen bennetek só!